Az Alkotóházunk egyik terme direkt a festéshez van berendezve...Tele van festőállványokkal és bakokkal...A falon a munkáink lógnak...Nomeg mindent betölt a csodás tempera és aquarell illata...Álmomban a falakról a mi képeink lógnak, életnagyságban, de ezek mozognak, mint az élő emberek...Én épp egy nagy vásznon dolgozok, be van festve az egész, a festék még friss. Ekkor belépsz te. Mögém lopózol és hátulról átkarolod a derekamat...Hozzám nyomod a tested, már égsz a vágytól (ennek ékes bizonyítéka felálló díszed). A meglepetéstől véletlenül eldöntöm a vásznat, ami hangos puffanással ér földet. Mikor megfordulok, észreveszem, hogy anyaszült meztelen vagy. A rajtam levő egyetlen ing hamar lekerül rólam a jóvoltadból. Csókolózunk, simogatjuk egymást, érintéseink egyre jobban árulkodnak a vágyról, ami bennünk tombol. Végül lefektetsz a festékes vászonra. Combjaim közé fekszel...dörgölőzöl hozzám...Festékes kezemmel végigsimítok a mellkasodon...Aztán elindul a kéjes harc kettőnk közt...Hempergünk a festékben és a már szinte kibírhatatlan mámorban...A festék bevonja testünket...Ajkaink ott csókolják a másikat, ahol érik...Végül feltör torkomból a végső gyönyör sikolya. Beleolvadtunk a festménybe és csak egyek leszünk a többi falonfüggő között.
U.I. Mert szeretek festeni...
